Kicsit vicces, hogy húsz éves koromra sem sikerült megtanulnom, hogy minden nézőpont kérdése.

Itt van például ez a zene: a '90-es évek egyik legigényesebb dark rock csapatáról van szó. Tökéletes zene, szövegvilág és van üzenete is. Emlékszem mennyit hallgattam ezt bedepizve... ilyenkor kell az embernek valami, ami "kellemesen mélyre taszítja" (ami persze totál hülyeség, mert ki az a hülye, aki belezuhan egy gödörbe és ásni kezd).

Normál lelkiállapotban hallgatva azonban pont az ellenkező hatást váltja ki. Löketet ad az embernek, hogy küzdjön és addig ne nyugodjon, míg el nem éri a céljait.

Már csak azt kellene tudnom mi is a célom igazából...

Szólj hozzá